"Kodály szelleme dominál a Cantemus kórusban. A Kodály-módszer az egész országban módosul, változik, nem mindenhol tökéletesen tiszta, de úgy érzem, a Cantemus valóban őrzi Kodály szellemiségét. Ez egy csoda! A minőség nagyon magas, a kórus ugyan nem professzionális énekesekből áll, mégis jól képzett hangzás jön létre. Nyilván gyerekkortól folyamatosan odafigyelnek arra, hogy jó legyen a technika. Mintha eltalálnák a tökéletes arányt az amatőr és a hivatásos énekesek között. Ennek a tisztaságnak, színvonalnak és odaadásnak Kodály nagyon örülne, ez volt az ő ideálja. " (FISCHER IVÁN)
Mikor 1975-ben Nyíregyházán, a Kodály Zoltán Általános Iskolában Szabó Dénes kollégáival együtt megkezdték kórusnevelő munkájukat Kodály Zoltán szellemében, még nem sejtették, hogy a módszer következetes, kitartó alkalmazásával meddig lehet eljutni. A Cantemus Gyermekkar tagjai számára "a semmi mással nem pótolható lelki táplálék" napi adagolása a relatív szolmizáció hallásfejlesztő eszközével együtt a gyermekek produkcióját olyan művészi magaslatokig emelte, mely rövid idő alatt nőtte ki az egyszerű általános iskola kereteit, s vívta ki a nemzetközi zenei élet megbecsülését. Azt, hogy Kodály nyomdokain jó úton járunk, az is bizonyítja, hogy az iskolai gyermekkórusból kinövekedett diákok éneklési vágyának idővel nem lehetett ellenállni. Ez hívta életre a Pro Musica Leánykart, majd később a Cantemus Vegyeskart is. Nem hiába kapta az iskolai énekterem a diákoktól a „Fertőző osztály” elnevezést. Az így terebélyesedő Cantemus Kóruscsalád énekkarai az évek során, nemzetközi versenyeken szerzett több mint 50 első helyezésükkel olyan egyedülálló teljesítményt nyújtottak, mely végül elkerülhetetlenné tette, hogy a kóruscsalád intézményes formát öltsön. Ezért alapította meg 2004-ben Nyíregyháza Város Önkormányzata a Nyíregyházi Cantemus Kórus intézményét, amely 2012 óta Nemzeti Minősítésű Zeneművészeti Szervezetként van elismerve. Bízunk abban, hogy az általunk közvetített „Kodály féle fertőzés” előbb-utóbb az Önt is eléri.
A Nyíregyházi Cantemus Kórus együtteseinek legközelebbi programjai
Ezen az estén két magyar zeneszerző két nemrég keletkezett műve hangzik el, sőt az egész hangversenyen csak olyan művek szólnak, melyeket még sosem hallhatott közönség. Leszkovszki Albin Zongoraversenyét Balog József zongoraművésznek ajánlotta a szerző! A mű a Müpa 2020-as zeneszerző pályázatának egyik díjazottja, Leszkovszki a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) hároméves ösztöndíjprogramja keretei között alkotta meg. Gyöngyösi Levente pedig Trianon 100. évfordulójára írt kantátát, de annak ősbemutatóját akkor is és 2021-ben is meghiúsította a járvány. Most végre talán sikerül létrehozni a közönség és a mű első találkozását. Mindkét zeneszerző termékeny és gyakorlatias komponista. Zenéjük egyszerre modern és befogadható, nem önmagáért való, sokkal inkább a kifejezés- és közlésvágy mozgatja őket, mint a mindenáron újat alkotás. Ahogyan Leszkovszki fogalmaz, a műfaji változatosság mellett fontosnak tartja, hogy olyan műveket írjon, melyek hiányoznak a mai repertoárból. A romantikus zenekari apparátusra készült zongoraversenyt a Visky András szövegére írt kantáta követi, mely Trianon kapcsán elmélkedik a lét – nem lét, nemzeti lét, megmaradás és együtt maradás kérdésein.
A hangversenyhez kapcsolódóan, annak szerves részeként 19.00 órától:
Leszkovszki Albin, Gyöngyösi Levente zeneszerzőkkel, Visky András íróval és Balog József zongoraművésszel Fazekas Gergely zenetörténész beszélget
A hangverseny 20.30 órakor kezdődik: a beszélgetést és a koncertet élőben közvetítjük
Műsor:
Leszkovszki Albin: Zongoraverseny – A mű a 2020-as Müpa Zeneműpályázat díjazott alkotása. – ősbemutató
Gyöngyösi Levente-Visky András: Lenni vagy nem – oratórium Trianon 100. évfordulójára, Visky András szövegére – ősbemutató
Meláth Andrea – alt
Szvétek László – basszus
Cantemus Vegyeskar (Karig.: Szabó Soma)
Váradi Marianna – szoprán
Megyesi Zoltán – tenor
Balog József – zongora
Fazekas Gergely – moderátor
Vezényel: Bogányi Tibor
JOHANN SEBASTIAN BACH:
4. (D-DÚR) ZENEKARI SZVIT, BWV 1069
PHILIP GLASS:
THE PASSION OF RAMAKRISHNA (RÁMAKRISNA-PASSIÓ)
A koncert INGYENES!
Bach és Glass. Barokk és minimalista. Világi és spirituális. A többévszázados ugrás és a stílusbeli különbségek miatt elsőre kibékíthetetlennek tűnő ellentétek nagyon is vonzzák egymást. Bach nem szívesen kirándult számára túl könnyed vagy komolytalan műfajok irányába, de ha mégis, ügyelt rá, hogy a partitúra a felszín alatt mindig tartogasson olyan összefüggéseket, rendszereket, mélységeket, amelyek méltó helyre emelik az adott darabot az életműben. Valami hasonló a lényege Glass zenéjének is, aki minimalista eszközökkel is képes megragadni az élet legnagyobb kérdéseit. Bach táncszvitje után Glass a 19. századi indiai guru, Srí Rámakrisna szenvedéseit bemutató nagyszabású oratóriuma kerül a Budapesti Fesztiválzenekar műsorára. Az eddig csak amerikai színpadokon megszólaló darab első ízben hallható Európában.
Bach utolsó zenekari szvitje igazi nyitánynak való darab, a szerző sem véletlenül nevezte Ouverture-nek a teljes művet. Az első tétel hagyományosan a francia operanyitány pontozott ritmusait és fenséges hangulatát idézi – némi olaszos fűszerezéssel. A kor divatjához illően ezt stilizált táncok sora követi, elsőként két bourrée: a vidám és a titokzatos tánc egymást váltogatva egy tételt alkot. Utána a francia paraszttáncok világát őrző gavotte szól, amely az egykorú leírás szerint „olyan örömöt fejez ki, amely sohasem veszíti el az önkontrollt”. A szinte kötelező menüettpár után rendhagyóan nem tánctétel, hanem lendületes, de egyúttal ünnepélyes réjouissance zárja a vonósokra, oboákra, trombitákra, timpanikra és continuóra írt művet.
Philip Glass több mint fél évszázada találkozott először Srí Rámakrisna evangéliumának szövegével. „Mintha az indiai kultúra és spiritualitás alvó óriása – az ókori világ egyik legjelentősebb kultúrája – újraéledt és erőre kapott volna, hogy elfoglalja az őt megillető helyet a modern időkben” – írta a szerző a szent vezető jelentőségéről. Az Indiát többször megjárt, az ottani hagyományokról és kultúráról sokat tanuló Glass 2006-ban fejezte be a Kalkutta környékén Káli istennő kultuszát szolgáló bengáli misztikus előtt tisztelgő oratóriumát. Rámakrisna utolsó hónapjait a torokrák elviselhetetlen fájdalma és a fájdalmon való felülemelkedés határozta meg. Az ezt elbeszélő, az eredeti evangéliumi szöveg angol fordításán alapuló mű párbeszédekből áll. Megjelenik a jógi felesége, Sarada Devi (szoprán), tanítványa, M (igazi nevén: Mahendranath Gupta, basszbariton) és kezelőorvosa, Dr. Sarkar (basszus) is, Rámakrisnát pedig egy teljes vegyeskar személyesíti meg. Az oratóriumban Glass egy orgona regisztereiként használja a zenekari szólamokat. Motívumai hol keleties monoton nyugalmat árasztanak, hol érzékenyen reagálnak a szöveg tartalmára, legyen szó hurrikánról, vagy szél táncoltatta levelekről. Ahogy az ősbemutató egyik kórustagja fogalmazott: „Ez egy mélyen spirituális mű, amely remélem, hogy hosszú távon megtalálja közönségét a klasszikus repertoárban”
VEZÉNYEL:
FISCHER IVÁN
KÖZREMŰKÖDIK:
MARIA STELLA MAURIZI (szoprán)
SUNG-HWAN DAMIEN PARK (bariton)
CANTEMUS VEGYESKAR
A Nyíregyházi Cantemus Kórus hírei
Tisztelt Bérleteseink! Köszönjük, hogy a nehéz időszakban
Olvass tovább
Január 6-án és 7-én világszerte több millió ortodox katolikus ünnepli a
Olvass tovább
Idén a XV. jubileumi díjátadóra készül a Vállalkozók és
Olvass tovább
A spanyolországi Tolosa városában 52. alkalommal megrendezett Nemzetközi
Olvass tovább