Énekkari himnusz

Mindenkinek lehetnek olyan szokásai, amelyek az ismétlődéseknek köszönhetően végül hagyományokká válnak. Így van ezzel a 45 éves Cantemus kórus is. Szabó Dénes múltidézésében a felsorolt szokások csak töredékei az elmúlt több mint négy évtized tradícióinak.

„Fertőző osztály”

– A mai napig nem tudjuk, hogy ki vagy kik követték el. Ahogy mondani szoktam: egy viharos éjszaka után bementünk az iskolába, és ez a felirat fogadott bennünket az énekterem ajtaján: „Fertőző osztály”. Azt korábban már többször említettem a gyerekeknek az énekórákon, hogy az énekükkel fertőzniük kell a környezetüket. Szerintem ennek alapján került ki a felirat. Az az érdekes, hogy akárhányszor költözött az iskola, valahogy mindig ott volt a felirat az énekterem bejáratán. 

„Cipő nélkül”

– Egy időben csaknem évente jártunk koncertezni Japánba, és ott nem lehet mindenhova bemenni cipővel. Nagyon megtetszett ez a szokás. A gyerekek már maguktól leveszik a cipőjüket az énekterem előtt, belebújnak a papucsokba, és így nem visszük be a port abba a helyiségbe ahol énekelünk. Sokkal tisztább környezetben tudunk így élni és próbálni. A másik ok pedig praktikus dolgokra vezethető vissza: nem kell zoknit húznom, nem kell cipőfűzőt kötnöm, csak belebújok a papucsokba és már indulhatok is. 

„Kottadobálás”

– Mindig bajban voltam az idővel. Nem lehet a kottaosztásra 20 percet pazarolni. A kottadobálás viszont nagyon gyors, és bizonyos módon relaxál is, hiszen fölhajítom a kottákat, a gyerekek pedig elkapkodják. Láttam, hogy ez nekik is nagyon tetszik és így megmaradt az életünkben. Az énekórákon sem lehetnek üresjáratok. Minden időt ki kell használnunk és hasznossá kell tennünk.

„Repertoár”

– A 45 év alatt több mint 1000 művet adtunk elő. Három fontos dolog dönti el a repertoárt: legyen jó a mű, szeresse a karvezető, illetve a gyerekek is örömmel adják elő. Bartókot és Kodályt nem lehet kihagyni. Nagyon szeretjük Kocsár Miklós műveit is. Szerencsés volt a mi találkozásunk, csodálatos művekkel örvendeztetett meg bennünket. Nagyon hálás vagyok a reneszánsz műveknek is, melyek kiváló etűdök arra, hogy az énekkar megtanuljon több szólamban gondolkodni, a szólamok megtanulják a saját technikájukat, arról nem is beszélve, hogy gyönyörű dallamokkal találkozhatunk. A gyerekek 6. osztályban kerülnek hozzám, akkor találkoznak egy új repertoárral, amiben évek óta biztosan szerepel a Muzsika dicsérete vagy az „énekkari himnusz”, melyekből minden énekkaros vizsgázik is. 

„Vizsgák”

– Azt tapasztaltam, hogy „teher alatt nő a pálma”. Az egész világon láthatjuk a versengést, akár a növény-, vagy akár az állatvilágot vesszük. Ezekben a vizsgahelyzetekben a gyerekek is nagyon sokat tanulnak. Egy évben több énekkari vizsgát is tartunk, így megtapasztalhatom, hogy hol tartanak, illetve az énekórákon is énekelnek egy-egy szólamot önállóan. Szerintem ezért van ilyen színvonal az iskolában és az énekkarokban is. A házat is jó alapokra kell építeni.

„Énekkari himnusz”

– 1978-ban beneveztem az énekkart az akkor nagyon népszerű Debreceni Nemzetközi Kórusversenyre, amin akár 30-40 kórus is részt vett. Szombaton volt a verseny, hétfőn tudtuk elkezdeni a próbákat, és azt hallottam, hogy nincs énekkarom. Kedden ugyanez. A szerda délelőtti próbán is baj volt, és akkor elkezdtem olyan művet keresni, ami feldobja őket. Az egyikben ez szerepelt: „Egyesít minket, jellem és eszme…”.Megtetszett. Szerdán délután kezdtük el énekelni, és hatalmas változást hozott. Csütörtökön már nagyon jók voltak a gyerekek. A szombati versenynapon, közvetlenül a színpadra lépésünk előtt elénekeltük az énekkari himnuszt, és mivel nyitva volt a versenyhelyszín ajtaja, így a közönség is hallotta. Frenetikus hatása volt. Az elődöntő jól sikerült, továbbjutottunk, így a délutáni döntő előtt még próbáltunk. Olyan mértékben voltak feldobva a gyerekek, hogy ilyen erős koncentrációt, még életemben nem tapasztaltam. Elképesztő volt. A jelentősebb fellépések előtt, – valahol a színpad mögött – újra és újra elénekeljük, és abból már hallom, hogy az énekkar rendben van-e vagy nincs. Ott vannak-e lélekben. Sok mindent le tudok ebből szűrni. Ez a története a szerencsés pillanatban megtalált énekkari himnusznak, amit korábban indulónak hívtunk, de Tarcai Zoli bácsi javaslatára a himnusz elnevezést kapta. 

„Énekkari rögbi”

– A játék 1977-ben született Zánkán, ahol két hétig táboroztunk. Az egyik este kiszöktünk egy füves pályára, ahol pulóverekből kapukat csináltunk, és az ért pontot, ha a labdát ezeken átjuttattuk. Lányok, fiúk vegyesen játszották. Az iskolában először csak a kitűnő tanulókat hívtam rögbizni. Azután a nyolcadikosokat, majd jöttek olyan mozgékony kisebbek is, akik szívesen betársultak. A régi és az új iskolában is hagyomány maradt, és az is, hogy az utána lévő beszélgetések közben iskolatejet ittunk. Az énekkari rögbi nem volt szigorú szabályokhoz kötve, így mindenféle előképzettség nélkül, bárki játszhatta. Talán ezért is volt olyan népszerű. 

Nagy Géza Zoltán

Amennyiben még nem tette meg, iratkozzon fel a Nyíregyházi Cantemus Kórus hírlevelére!

Mesedobozt (fórumot) azért hoztuk létre, hogy az adott témában hozzászólhass. Felidézhetsz régi emlékeket, érdekes sztorikat, küldhetsz üzenetet! A fórum nincs regisztrációhoz kötve. Várjuk hozzászólásaitokat!

Share:
Notifications
Clear all

Nyíregyházi Cantemus Kórus - Mesedoboz

45 éves a Cantemus
Fórumok
Állapot
Témák
Fórum
Válaszok
Megtekintés
Felhasználók
Dátum 
1
106
Szilágyi Szilárd
Barnicskó Vali
nov 22
nov 22
A bakelittől napjainkig
  Ünnepeljünk együtt
0
32
Szilágyi Szilárd
nov 05
nov 05
Cantemus szokások
Témacímkék:  45 éves a Cantemus, Szokások,
  Ünnepeljünk együtt
0
43
Szilágyi Szilárd
nov 05
nov 05
Egyenruhák
Témacímkék:  45 éves a Cantemus, Egyenruhák,
  Ünnepeljünk együtt
0
59
Szilágyi Szilárd
nov 05
nov 05
2
94
Szilágyi Szilárd
Soma
nov 04
nov 04
Beharangozó
Témacímkék:  Cantemus 45 éves, Beharangozó,
  Ünnepeljünk együtt
0
58
Szilágyi Szilárd
okt 20
okt 20
Share: