Carlo Gesualdo (1560 - 1613)

Műveit azok a szélsőséges emóciók hatják át, amelyek a sorsát is meghatározták: vad szerelem, mély fájdalom, féktelen düh, tompa szomorúság, szent áhítat.
Carlo Gesualdo
zeneszerző
Carlo Gesualdo

Don Carlo Gesualdo, Venosa hercege hírhedt figurája volt Itáliának a 16. század végén. Családja egyike a Kettős Királyság, Nápoly és Szicília legelőkelőbbjeinek, s a ranghoz műveltség, sőt művészi készségek társulnak, amint ez még reneszánsz tradíció a félsziget sok nagy famíliájában. Édesanyja IV. Pius pápa unokahúga volt, apja pedig zenei akadémiát tart fenn, házában otthonosak Nápoly helyi jelentőségű komponistái és amennyire a hiányos életrajzból sejthető, tőlük nyerheti zenei alapképzését a család másodszülöttje – bátyja halála után fiatalon a hercegi cím örököse.

Gesualdo korabeli hírhedtségének egyik oka, hogy ez a beteges testű, s bizonyára nem egészen ép lelkű főnemes nemcsak jól képzett hangszerjátékos, mint más rangbéliek is, hanem számontartott, sőt, az idő múlásával stílusteremtőnek érzett madrigálkomponista, akit már a 17. század teoretikusai is a madrigál utolsó nagymesterei mellé emeltek és őszinte tisztelettel adóztak zsenijének. És ezt a tiszteletet nem hercegi rangjának köszönhette. Életét és talán egész pályafutását meghatározta, hogy a kor hagyományainak megfelelően unokatestvérét, Donna Maria d’Avalost, a pescarai márki lányát vette feleségül 1586-ban. A házasság azonban mindössze négy évig tartott és tragikus véget ért. A herceg ugyanis 1590 őszén, vadászatból váratlanul hazatérve, nejét félreérthetetlen helyzetben, a hitvesi ágyban találta a fess Fabrizio Caraffával. Gesualdo szerelmi felindulásból ott helyben felkoncolta mindkettejüket, s bár nemesként mentesült a törvény alól, a bosszútól fűtött d’Avalos és Caraffa család elől vidéki birtokára menekült. (Egyébként a Caraffa család magyar vonatkozása sem éppen makulátlan, ugyanis a család egyik leszármazottja, a Habsburg tiszt, Antonio Caraffa sokat garázdálkodott a történelmi Magyarország területén.)

1594-ben azonban már Ferrarában találjuk Gesualdot, hogy személyesen vehessen részt a város akkor legendás, pezsgő zenei életében. A herceg hamarosan nemcsak komoly hírnévre tett szert zeneszerzőként és lantszólistaként, de egy új feleségre is: ezúttal Leonorát, d’Este ferrarai herceg lányát vette nőül. A házasság azonban most sem hozott nyugalmat és boldogságot a számára – a zaklatott frigy okaként a korabeli pletykaforrások Leonora heves természete mellett Gesualdo megátalkodottságát is megemlítik. Amikor 1600-ban kisgyermekként meghalt a kisfiúk, a herceg végleg hátat fordított úgy asszonyának, mint Ferrarának, hogy gesualdói birtokára vonuljon vissza.

Élete utolsó évtizede teljes elzárkózásban, súlyos depressziós rohamokban, bűntudattól fűtött mazochizmusban telt (állítólag külön e célból tartott szolgájával ütlegeltette magát nap mint nap) – valamint szenvedélyes alkotásban. Gesualdo ugyanis amellett, hogy túlvezérelt karakter, sőt, később kétségkívül őrült volt, ugyanakkor valóban tehetséges és ötletekkel teli zeneszerző, a madrigál műfajának és a kromatikának egyik legnagyobb korabeli mestere, akit maga Torquato Tasso mondott barátjának, s bízta rá versei megzenésítését. Műveit azok a szélsőséges emóciók hatják át, amelyek a sorsát is meghatározták: vad szerelem, mély fájdalom, féktelen düh, tompa szomorúság, szent áhítat. 1613 szeptemberében teljes magányban halt meg a házában: Donna Mariától született fia, Emanuele közel egy hónap múlva talált rá apja holttestére.

Itt láthatja a március 6-i koncert előzetes videóját!