Hangversenyteremről hangversenyteremre

Dénes bácsival több mint három órát beszélgettem a Cantemus 45 éves születésnapja kapcsán. Témákra bontva körüljártuk azokat a „kulisszatitkokat”, amik a nagyközönség számára is érdekesek lehetnek. A világ élvonalába tartozó kóruscsalád mindennapjait szemlélve ezek talán nem tűnnek különlegesnek, de úgy, ahogy az ördög, az angyal is mindig az apró részletekben rejlik.

Ahhoz, hogy egy énekkar igazán jó legyen, először is nagyon jónak kell lennie a próbateremnek. A régi Kodály iskolában, az a 150 főt befogadni képes díszterem, amit még Alpár Ignác tervezett, ha nem volt benne közönség, nagyon szépen szólt. És mert nagyon szépen szólt, örömet okozott az énekesnek és folyamatosan fejlesztette. Egy osztályteremben padokat összetolva, a terem belmagassága kicsi, bent ül hatvan gyerek… Nem élmény. Aki azt gondolja, hogy ez elég egy jó énekkar megszületéséhez, az téved. (Lásd a sportot: már az öltözőknek is a legmagasabb követelményeknek kell megfelelniük.) Bár azt is meg kell, hogy jegyezzem, a díszterem addig szólt jól igazán, amíg be nem ülte a közönség. Ha már sokan voltak és az énekkar beszorult a kis színpadra szorosan, egymás mellett, úgy már nem volt az igazi. És akkor még nem tudtam, hogy kell felállítani egy énekkart, hogy jól szóljon, mert ennek is megvan a trükkje.

A következő emlékezetes dolog az volt, amikor beengedtek minket a templomba, ami akkoriban még nem volt egyszerű. Először talán a Magyarok Nagyasszonya Római Katolikus Templomban énekeltünk egy éjféli misén. Ott megismétlődött, amit a régi 4-es iskolában már többször átéltünk. A próbán nagyon jól szólt, de miután a misén rengetegen voltak, az előadáson „meghalt” az akusztika. Igazából Nyíregyházán akkor még nem volt olyan hely, ahol a körülményektől függetlenül maximális hangzásélményt átélhettünk volna.

Aztán elindult a világjárás és akkor már – főleg Japánban – megtapasztalhattuk azt, hogy milyen egy igazán jó koncertterem. Például, Tokorozawában az Ark Hall. Aztán, ahogy egyre sűrűbben utaztunk külföldre, ezek az élmények megsokasodtak. Osaka (Izumi Hall), Yokohama (Minato Mirai Hall), Tokyo (Opera City), Dél-Korea (Daegu Concert House), Hamburg (Elbphilharmonie), New York (Carnegie Hall), Párizs (Philharmonie de Paris), Moszkva (Tchaikovsky Concert Hall) stb.

Ugyanakkor itthon is egyre inkább „belaktuk” a tereket. A Zeneakadémia hangversenyterme, a Művészetek Palotája, a Budapesti Vigadó, szép emlékek, amelyekben nagyon jó koncerteket adtunk. A 2000-es évektől pedig megadatott nekünk a Balázs Tibor Ybl-díjas építész által tervezett „új Kodály iskola” épülete, benne egy tényleg jól szóló hangversenyteremmel. Persze, akkor már azt is tudtam, hogyan kell jól felállítani az énekkart, akár az előadott darabokhoz igazodva. Ráadásul ezeknek a modern hangversenytermeknek az akusztikáját is tudták változtatni bizonyos mértékig, figyelve az énekkar hangzását.

Most bevallom, hogy ezt a „hogyan állítsam fel jól az énekkart?” trükköt nem is én találtam ki. Véletlen volt. Ha jól emlékszem Brno-ban „bekönyörögtük” magunkat egy templomba, – ez még az „átkosban” volt és a kísérőink nagyon nem akarták – és ott maguktól elkezdtek énekelni a lányok, ahol éppen álltak, teljesen szétszórva. Csak hallgattam és ledöbbentem. „Heuréka” pillanat volt.

De volt előzménye, a régi 4-es iskolában a „lépcsőházi koncertek”, amikor az osztályhangversenyek után a díszterem előtti aulában folytatódott a közös éneklés. A régiek, akik rendszeresen visszajöttek ilyen alkalmakra, a fiatalabb testvér, vagy a szép emlékek miatt, ezt sosem hagyták ki. Végül így született meg a Pro Musica Leánykar is. Beéneklés és próba nélkül, akik éppen ott voltak, egyszer csak elkezdték énekelni a Pünkösdölőt. A kezem fel nem emeltem, de ezek a lányok jobban elénekelték a művet, mint az előző évi debreceni kórusverseny győztesei.

Gabriel Faure: Requiem (In Paradisum)

(A beszélgetés készítője számára a „lépcsőházi koncertek” igazi reveláció volt és marad. Ének-zene tagozatos nem lévén, az öcsém fellépéseit „kötelező családi program” penzumként, csak szemlélő, hallgatóként éltem át. Ám amikor a hangversenyek befejeztével a díszterem előtti térben felhangzott a közös ének, akkor köztük állva, végre én is kaptam valamit abból a különös bizsergésből, ami a Cantemus énekes generációi számára mindig is természetes volt.)

(Szilágyi Szilárd)

Ha szeretnél híreket kapni a Cantemusról, kérjük iratkozz fel hírlevelünkre!

Share:
Notifications
Clear all

Nyíregyházi Cantemus Kórus - Mesedoboz

45 éves a Cantemus
Fórumok
Állapot
Témák
Fórum
Válaszok
Megtekintés
Felhasználók
Dátum 
1
85
Szilágyi Szilárd
nov 22
nov 22
A bakelittől napjainkig
  Ünnepeljünk együtt
0
1
Szilágyi Szilárd
nov 05
nov 05
Cantemus szokások
Témacímkék:  45 éves a Cantemus, Szokások,
  Ünnepeljünk együtt
0
30
Szilágyi Szilárd
nov 05
nov 05
Egyenruhák
Témacímkék:  45 éves a Cantemus, Egyenruhák,
  Ünnepeljünk együtt
0
47
Szilágyi Szilárd
nov 05
nov 05
2
83
Szilágyi Szilárd
nov 04
nov 04
Beharangozó
Témacímkék:  Cantemus 45 éves, Beharangozó,
  Ünnepeljünk együtt
0
48
Szilágyi Szilárd
okt 20
okt 20
Share: