Forrás: Papageno (2020. május 19.)

Szokolay Sándor Dona nobis pacem című kórusműve 2007-ben keletkezett. Ajánlása tragikus hirtelenséggel elhunyt barátjának állít emléket és hozzátartozóihoz szól: „Dauner József búcsúztatására a Solymári Nőikarnak, fájdalmas-főhajtással Blazsek Andrea és Szerettei előtt”.

Szokolay Sándor művészetében a személyes kapcsolatok, lelki impulzusok és a legbelső gondolatok is visszatükröződnek. A zeneszerzés valóban a legtisztább önkifejező eszköze volt a komponistának: „Elsősorban ösztönös vagyok! Érzelmi lény…Nem hangokat írok! Érzéseket! Nem egészen járok a földön… Nem a realitás izgat. A magasabb átlényegítő erőket űzöm – csodaszarvasként!”

Szokolay Sándor

Kocsis Zoltán egyik nyilatkozatában kiemelte: „Szokolay Sándor nagy formátumú és őszinte zeneszerző volt. Talán Tolsztoj mondta, hogy a művészet legfontosabb tulajdonsága az őszinteség. Szokolayra bármit lehet mondani […], de azt nem, hogy egyetlen őszintétlen hangot leírt volna. Manapság ebben a szakmában ezt nem sok mindenkiről lehet elmondani…”

Dona nobis pacem a Három szakrális miniatűr című darab második tétele, a Szokolay-kórusművek összkiadás – Gyermekkarok kötetben a Legend Art Kiadó gondozásában jelent meg.

A felvételen Szabó Dénes vezényletével a Pro Musica Leánykar éterikus előadásában szólal meg a Dona nobis pacem (Adj nekünk békét):

Pro Musica Leánykar – Szabó Dénes