Giovanni Pierluigi da Palestrina (1525 - 1594)

“Dühít, mikor valaki csak Beethovent magasztalja, mások Palestrinát, megint mások Mozartot vagy Bachot. Szerintem vagy mind a négy, vagy egyik sem!”
Felix Mendelssohn-Bartholdy
zeneszerző

“I always get upset when some praise only Beethoven, others only Palestrina and still others only Mozart or Bach. All four of them, I say, or none at all.”.

Giovanni Pierluigi da Palestrina

Palestrina, ahogy az utókor elnevezte, az “egyházi zene megmentője”, egy Róma melletti kisvárosban született. Innen kapta nevét is, hiszen a család eredeti neve Sante volt, de ő többnyire “da Palestrina” elnevezést használt (ami egyébként a Palestrinai névnek felel meg). Volt egy másik felvett neve is, a Gianetto, amit világi művei alá írt.

Ha Josquinről azt írtuk korábban, hogy öntudatos zeneszerzőnek tartották, akkor Palestrina egy nagyon praktikus ember hírében állott. 1547-ben nősült először, házasságából három gyermek született és zenei pályája is szépen ívelt felfelé, olyannyira, hogy 30 éves korában már a pápai kórusban énekelt. Ami manapság se semmi, de akkoriban tényleg a legmenőbb együttesnek számított. Ráadásul úgy került be a kórusba, hogy kivételt tettek vele: oda elvileg csak nőtlen embereket vettek fel, ő pedig házas volt. 1556-ban kiadják első misekompozícióit, a Santa Maria Maggiore templom karmestere, majd orgonaművésze lesz. Gondolhatnánk persze, hogy családja megélhetését ezek az állások bőven fedezték, de az igazság az, hogy életrajzírói szerint kénytelen volt saját termelésű bort árulni, hogy ezzel egészítse ki a keresetét. De még ezt is elveszi tőle az élet. 1580-ban a Rómában dúló pestisjárványnak Palestrina egész családja áldozatul esik. Ekkor határozta el, hogy papnak áll. Már el is indította Palestrina a folyamatot, hogy pappá szenteljék, mikor a sors összehozta Virginia Dormolival, egy gazdag római szőrmekereskedő özvegyével.

Korábban említettük, hogy nagyon praktikus, tudatos ember volt, szinte semmit nem csinált véletlenül az életében. Kiszámolta, mivel járna jobban, és a nő mellett döntött. Jól felszerelt szűcsműhely és kiépített klientúra: élete végéig a szőrmekereskedés lett az egyik legnagyobb reneszánsz zeneszerző másodállása. Tegyük hozzá, nem fényűzésből volt szüksége pénzre és nem is azért, mert nem akart volna többet dolgozni. Egyszerűen ki akarta adni minél több művét nyomtatásban, ami pedig akkoriban semmivel nem volt olcsóbb, mint manapság a lemezkiadás.

S hogy miért is lett mégis ő az “egyházi zene megmentője”?

Ez időben a tridenti zsinaton a többszólamúságnak a templomi zenében való teljes tiltásáról tárgyaltak. Palestrina viszont kiállt a többszólamú zene mellett. A zsinatnak írt – de II. Marcell pápának dedikált – miséjében demonstrálta, hogy a többszólamúság is kifejezheti a történet vallásos üzenetét. A zsinat megenyhült, és az általa létrehozott stílus etalonná lett. Stílusa, zenei nyelve ma a szólamszerkesztés mintája, zeneszerzőiskolák kötelező tananyaga.

Itt láthatja a március 6-i koncert előzetes videóját!

Források:

  • Homolya István: Palestrina – Lassus. 2., átdolg. bőv. kiad. Budapest, 1984. Gondolat K. ISBN 9632813731
  • Orselli, Cesare: A madrigál és a velencei iskola. Ford. Jászay Magda. Budapest, 1986. ISBN 9633306000
  • Stanley, John: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.
  • Wilson-Dickson, Andrew: Fejezetek a kereszténység zenéjéből. Ford. Vandulek Márta stb. Budapest, 1998. Gemini Budapest K. pp. 88–90
  • Múltcore – zenetöri az Indexen (Zubreczki Dávid zenetörténeti kalandozásai az őskortól napjainkig.)