Anton Bruckner: Ave Maria

„Minden sikeres férfi mögött egy nagyszerű nő áll”- tartja a mondás. A sikeres emberek tetteinek számbavételekor gyakran méltatlanul elsikkad, hogy az önnön motivációk és rendkívüli tulajdonságaik mellett annak is köszönhették a sikert, hogy áll mellettük egy társ, aki végig támogatta őket az úton. A Cantemus 45 éves évfordulójának alkalmából Szabó Dénes szeretett feleségével, Ági nénivel beszélgettem.

Dénes bácsi sokszor említette, hogy Miskolcon jártatok főiskolára. Ráadásul mindketten – többek között – fuvola szakon is végeztetek. Mik voltak számodra az első impulzusok, amelyek a zene, a fuvola irányába tereltek? Mindig fuvolistának készültél?

Diósgyőri vagyok, ezért Miskolcon kezdtem el a zeneiskolát, a szakiskolát. Ez egy érdekes dolog, ugyanis Reményi tanár úr már a zeneiskolában is tanított engem és úgy ítélte meg, hogy van keresnivalóm a szakiskolában, ezért felvételiztem és fel is vettek szolfézs szakra. Ám az első év folyamán kiderült, hogy az ott tanuló fuvolista tanárképzős lányoknak nincsen gyakorló növendékük, akiket taníthatnának, és akkor az egyik osztálytársammal felvállaltuk, hogy minket megtaníthatnának fuvolázni. Így aztán velünk is diplomáztak, majd a következő évtől kezdve én ott is maradtam Pálvölgyi tanár úr fuvolásaként. Végül fuvola-szolfézs szakon végeztem.

Mikor találkoztatok először Dénes bácsival? Mi a megismerkedéseteknek a története?

Dénes szerint ez pár évvel azelőtt történt, mielőtt ő Miskolcra került. A zeneakadémián volt egy nemzetközi fuvolaverseny, amelyen az ország szakiskoláiból az érdeklődő fuvolások hallgatóként vehettek részt. A családi legenda szerint Dénes valamiért engem ott észrevett. Majd, amikor Miskolcra került felvételizni, döbbenten látta, hogy ugyanaz a lány ott van Miskolcon. Aztán a három év főiskola alatt alakult ki a kapcsolatunk. Kiderült, hogy szívesen vagyunk egymás társaságában. Most utólag tudom, hogy ez idő alatt nagyon sokféle dolgot tanultam tőle zenéről, emberi kapcsolatokról, világlátásról. Nem esett nehezünkre, hogy végrehajtsuk a jó barát, Szitha Miklós hívó „parancsszavát”: „Dénes, augusztusban eljegyzés, szeptemberben esküvő, ide kell jönnötök Nyíregyházára!” Aztán így is lett. Az esküvőt 1969-ben, Tiszanagyfaluban tartottuk, Dénes nagybátyja esketett össze bennünket.

Majd Nyíregyházára költöztetek… Miként emlékszel vissza erre az időszakra? Nem volt nehéz otthagynod a szülővárosodat?

Tudomásunkra jutott, hogy két fuvolatanári állás van, ez volt a mézesmadzag. Eljöttünk, beszélgettünk Vikár Sanyi bácsival, aki azt mondta, hogy itt nincsen fuvolatanári állás, csak szolfézs tanárnak lehet jönni, meg hát ott van a 4-es iskola, ahol egy ének-zene tanárt keresnek. Aztán úgy döntöttünk, hogy ha már elszántuk magunkat, jövünk. A nehezebb munkát az általános iskolában Dénes vállalta el. Én akkor már 2 éve Miskolcon a színház zenekarában fuvoláztam. Nem volt nehéz otthagyni, mert én nem annyira szerettem, az nem az én világom volt, hozzám közelebb állt volna a szimfonikus zenekari munka. Én ehhez elég szolid, szelíd kislány voltam. Annyi érdekessége van a dolognak, hogy aztán jó néhány évvel később Barbara, a lányunk is odakerült, ugyanabba a színházi zenekarba hegedűsnek.

A gyermekeitek érkezésével párhuzamosan az énekkar is megszületett. A 70-es években egy nem mindennapi élet, a Cantemus sikertörténete vette kezdetét. Hogyan tudtátok összeegyeztetni a hivatásotokat, az énekkari teendőket és a családot? Volt segítségetek?

Izgalmasan indult az életünk. Albérlet, ismerkedés az idegen környezettel. A tanítás is újdonság volt. A környezetünk azonban nagyon kedvesen befogadott.  Az esküvőnk szeptemberben volt és júliusban már meg is született Barbara, majd 4 év múlva Soma. Mindeközben Dénes 2 évig „védte a hazát”.  Albérletben laktunk, csak az én fizetésemből éltünk, nem volt egy könnyű időszak, de a nagyszülők távoli támogatására, a baráti segítségre mindig számíthattunk. Az énekkari munka igazán akkor kezdődött el, amikor Dénes leszerelt.  Nem tudom, hogy hogyan csinálta, de azt tudom, hogy a gyerekek, a kollégák, az igazgatók, a tágabb baráti kör és természetesen én is, láttuk és hittük, hogy amit csinál az jó. Ezt támogatni, segíteni könnyű és nyilvánvaló volt. Az, hogy én ennek az 50 évnek részese lehettem, nagy ajándék. Hálát adok a Jóistennek, mert nagyon szép életem volt.

Az énekkar körül rengeteg feladatot láttál el. Nemcsak gondoskodó társ, de sok gyermek pótanyukája is voltál. Össze lehet egyáltalán foglalni, mi mindent csináltál az énekkar életében?

Mindent, amire szükség volt. (nevet) Ha valamit az ember szívesen tesz, akkor az nem fáradtság, nem teher, hanem öröm és ráadásul, ha olyan embernek teszem meg, akit szeretek, akkor nyilvánvaló, hogy ez könnyebben megy. Egy idő után az énekkari egyenruhákkal, a dokumentációval, a fényképezéssel szükségszerűen foglalkoznom kellett.  De nagyon sok ember volt még rajtam kívül, akik szívvel-lélekkel, önzetlenül az ügy mellé álltak és segítették Dénes munkáját. Egy sikeres hangverseny, a csillogó szemek látványa feledteti a nehézséget. Csak a szép marad meg tartósan az emlékezetben.

Mi nyújt számotokra kikapcsolódást az énekkaron kívül? Létezik nálatok olyan, hogy szabadidő?

Amíg a gyerekeink kicsik voltak kevesebb volt az énekkari szereplés. De emlékszem, hogy karon ülőként is jelen voltak hangversenyeken. Jól tettem vagy sem? Lehet, hogy ma is így csinálnám. Játszani, kirándulni, bogarat, lepkét gyűjteni, fürödni a Tiszában azért rendszeresen szakítottunk időt. Sokszor sátoroztunk a Tisza-parton. A panelből szívesen menekültünk akár egy-két órára is a szabadba. A családi ház előnyei, a kert, a friss levegő állandó jelenléte nekik még nem adatott meg. A négy unokánk szerencsére már élvezheti mindezt. Szaladgálhatnak, ugrálhatnak, lubickolhatnak a szabad mozgás korlátlan lehetőségeiben, és ez számunkra is boldogság, egyfajta „szanatórium”. A rendszeres nyári családi üdülések a mi életünkből azonban kimaradtak, viszont az énekkarral rengeteget utaztunk. Kezdetben nagyon megviselt. Túlzottan izgultam, együtt marad-e a 60 gyerek, ha villamosra, vonatra szállunk? Előfordult, hogy csak itthon tudtam meg, hogy a városnézések során mi mindent láttunk. Amikor komfortosabbá váltak az utazások és több tapasztalattal rendelkeztem, már könnyebb volt. Azért azt elmondhatom, hogy nagy felelősség egy-egy utazás.

Mi a legkedvesebb emléked az elmúlt 45 év történetéből?

A legnagyobb élmény számomra az 1983-as venezuelai utazás volt. Az a földrész akkoriban még olyan megfoghatatlan és elérhetetlen volt, amit az ember el nem tudott képzelni, egy más világ. Aztán volt szerencsém Amerikába és Ausztráliába is eljutni, nem beszélve Japánról. A leginkább emlékezetesek azonban a japán hangversenytermekben adott koncertek voltak. Főleg azok, amikor a közönség között ülhettem és csak az elhangzottakra figyelhettem. Mondhatom, volt néhány feledhetetlen szép pillanat.

Túl az aranylakodalmon

Túl az aranylakodalmon, hogyan tudnád jellemezni a házasságotokat, miben rejlik a titok?

Szeretek olvasni. Mostanában időm is akad. A közelmúltban találtam néhány nagyon szép és hasznos, gondolkodásra ösztönző sort olvasmányaim között, ami az én vezérfonalam is lehetett az évek során. Ez az idézet elsősorban az Isten felé való elkötelezettséget szimbolizálja, de gondolhatom én ezt az életemre. A férjemre, a családomra, vagy arra a tevékenységre, amit az életem során szívesen végeztem. Mert a szeretet a megtartó erő. Az öröm, a boldogság forrása.

Így szól:

„A szeretet nem csupán érzelem, hanem tudatos elköteleződés is. Megtartó hűség, amely bonthatatlan egységbe forraszt. Aki nem tér ki Előle, gyógyító jellé válik a széthulló világban.” (Simon András idézet)

(Nagymarczi Zsófia)

Amennyiben még nem tette meg, iratkozzon fel a Nyíregyházi Cantemus Kórus hírlevelére!

A Mesedobozt (fórumot) azért hoztuk létre, hogy az adott témában hozzászólhass. Felidézhetsz régi emlékeket, érdekes sztorikat, küldhetsz üzenetet! A fórum nincs regisztrációhoz kötve. Várjuk hozzászólásaitokat!

E heti kérdésünk:
Neked mi volt a legkedvesebb emléked a Cantemus kórusaival kapcsolatban?

Share:
Notifications
Clear all

Nyíregyházi Cantemus Kórus - Mesedoboz

45 éves a Cantemus
Fórumok
Állapot
Témák
Fórum
Válaszok
Megtekintés
Felhasználók
Dátum 
1
106
Szilágyi Szilárd
Barnicskó Vali
nov 22
nov 22
A bakelittől napjainkig
  Ünnepeljünk együtt
0
32
Szilágyi Szilárd
nov 05
nov 05
Cantemus szokások
Témacímkék:  45 éves a Cantemus, Szokások,
  Ünnepeljünk együtt
0
43
Szilágyi Szilárd
nov 05
nov 05
Egyenruhák
Témacímkék:  45 éves a Cantemus, Egyenruhák,
  Ünnepeljünk együtt
0
59
Szilágyi Szilárd
nov 05
nov 05
2
94
Szilágyi Szilárd
Soma
nov 04
nov 04
Beharangozó
Témacímkék:  Cantemus 45 éves, Beharangozó,
  Ünnepeljünk együtt
0
58
Szilágyi Szilárd
okt 20
okt 20
Share: