Válasz a hozzászólásra

Nem tudom megköszönni a karácsonyi ajándékokat, amivel a Cantemus kórus –család elhalmozott karácsonyi koncertjeivel. Én magam három Cantemus hangversenyen töltődtem, készültem a karácsonyra. Gyönyörű magyar anyanyelvem cserben hagy. Keresem a szavakat, s nem találom. Meghajlok a varázslat előtt, amit képviselsz, tisztelt Tanár Úr, kedves Dénes! Pedagógus vagyok én is, tanító. A Ti iskolátoknak köszönhetem, hogy az lettem! 1981-ben voltam Nálatok gyakorlaton, Mária néninél. – Akkor döntöttem el, hogy tanító leszek! Nem bántam meg! Hivatás ez! A legszebbek egyike! Tisztelt Kollégám, SZABÓ DÉNES! Mi a titkod? Rájönni nem tudok. – Tudom a tehetség! De több ez annál! Mindegy is! Csendben maradok, de szólnom kellett! –Csak ennyit! Ma este, Nyíregyházán, Európa szívében tudhattam magam. – Nagy kórus múlttal rendelkezem, ezért lemerem írni, nem hiszem, hogy volt nagyobb élményű koncert ez órában Magyarországon, de Európában sem. A mi tökéletes, azt nem lehet felülmúlni! Írtam e sorokat az utolsó karácsonyi koncertetek estéjén, felteszem ma, mert úgy gondolom, mindenkinek jár a simogató szó, a vastaps! Annak szánom, szeretettel, örömmel, nagy tisztelettel! Gazdagon áldott újesztendőt kívánva! Adja meg a Jó Isten!