Prága - Cantemus Fiúkórus

Kedves Otthoniak! Elérkeztünk a fiúkórus prágai utazásának utolsó beszámolójához. A mai nap ismét nagyon eseménydús volt, rengeteg élménnyel fűszerezve. Kezdődött reggel a közös mű, a Jubilate Deo frenetikus főpróbájával, amiből kiderült, hogy ezt a művet sem a kórusok, sem a zenekarok nem ismerik. A tapasztalatok leszűrése után, a karnagy nagy megelégedéssel eresztette szélnek az énekkarokat, bár számunkra nem volt teljesen világos, hogy a délutáni előadáson vajon miben fog bízni, a mű sikeres lebonyolítását illetően. Mi nem tiltakoztunk a próba befejezése ellen, mert így több időnk maradt megkeresni a templomi koncertünk helyszínét. Ide egy kalandos metróút beiktatásával jutottunk. A koncert várhatóan erős színvonalcsökkenést mutatott a tegnapi versenyhez képest. Mindenki halál fáradt és teljesen beénekeletlen volt, ennek ellenére bizonyos művek, például a “Pater mi” kezdetű darab, nagyon szépre sikerült. A templom egy csodálatos akusztikájú barokk épület volt. A mellettünk szereplő másik két kórushoz viszonyítva, ezen a koncerten még így is a fiúkórus vitte el a pálmát. A koncertet ebéd, majd vásárlás és a híre parádé (felvonulás) követte. A fesztivál résztvevői végigmasíroztak az óvároson, hogy elénekeljék a “túlpóbált” összkart. A mézekalácsos bódék között összetömörült emberáradat egész derekasan helyt állt. Csak háromszor kellet elkezdeni a művet és közben is csak egyszer állt meg az egész teljesen. Úgyhogy nagy siker volt, mindenki megelégedésére. Eztán a szállodában elfogyasztott vacsorát követően került sor az ünnepélyes eredményhirdetésre. Mi tudtuk, hogy nagyon jól szerepeltünk, és a díjkiosztón kiderült, hogy a zsűrinek is tetszett a fiuk produkciója, melyet EZÜST DIPLOMÁVAL jutalmaztak. A kategóriánkban nem adtak ki arany diplomát. A zsűri szöveges értékeléséből kitűnt, mennyire csodálják, hogy létezik még fiúénekkar a világon, ráadásul ilyen színvonalon. Persze az út még hosszú, amelyet meg kell tennünk, de ez a mostani verseny mindenképp egy meghatározó mérföldkő az énekkar történetében. A fiúk nagyon sok szempontból mutattak szédületes fejlődést ez alatt a pár nap alatt, nem csak a hangjuk, de a munkához való hozzáállásuk, a fegyelmük, a koncentráló képességük is egészen elképesztő módon változott. Nagy öröm volt ezt végigcsinálni, és most már csak az utolsó élményeket várjuk, a holnapi bécsi kirándulásunkat. Jóéjszakát, holnap találkozunk. A fiúk

Kedves Otthon Izgulók! Túl vagyunk a nagy megmérettetésen. A mai nap bizony sok élményt rejtett. Kezdődött a reggeli koncertlátogatással. A prágai gyermekkar nagyszerűen énekelt egy elég színvonaltalan műsorú koncerten, de legalább megismertük a verseny helyszínét. Egy csodálatos klasszicista koncertterem, nagyszerű akusztikával az úgynevezett Nemzet Házában. A koncert után, nem lévén próbaterem kimentünk a közeli templom előtti térre, és egy nagyon szigorú próbát tartottunk. Az eredmény ekkor még a kétségbeejtő jelző felé konvergált. A fiuk szétszórtak voltak, mind tempó mint intonáció kérdésében. Úgyhogy addig énekeltünk, amíg legalább részben nem mutatkoztak a javulás jelei. Eztán sikerült találnunk egy kis pizzériát, ahol kedvezményes áron bőséges, bár nem a legízletesebb pizzát kaptunk, amit pillanatokon belül kulturáltan elfogyasztottunk a járatos 17-es busz megállójában. Prága több pontján megörvendeztettük a járókelőket egy kis próbával, míg el nem jött a verseny ideje. A fiúk folyamatos fejlődést mutattak, úgyhogy 2 óra körül már egész biztató volt a dolog. Aztán jött a verseny. A fiúk soha ilyen példásan nem teljesítettek. Minden műben tökéletes figyelemmel és nagy lelkesedéssel vették az akadályokat. A művek lelkesen és nagy bátorsággal szóltak a csodálatos akusztikájú teremben. A fiuk hangja betöltötte az alapvetően üres termet. A közönséget ugyanis egy érdeklődő kóruson és Gregory nagymamájának rokonán kívül nem sokan gyarapították. A zsűri azonban igen szigorúan ült a helyén. A táncnóta még így is frenetikus hatást keltett a tökéletesen kivitelezett koreográfiával. Csak azt mondhatom, hogy csodálatos élmény volt a fiúkat vezényelni ezen a versenyen. Soha ilyen koncentrációt, és elszántságot nem láttam a szemükben. Ha a zsűri helyében lennék, biztos arany diplomát adnék nekik, de a zsűri persze kiszámíthatatlan, és most remegve várjuk a holnap estét, amikor fény derül a zsűri véleményére is. Az nap hátralévő részét iszonyatos tempóban vezetett városnézéssel töltöttük. A várnegyed minden zegét-zugát bejártuk. A napközben foganatosított próbák után a fiukban felbuzgott a tettvágy hogy kalapozunk, és a vár udvarán egy frenetikus ad hoc koncertre került sor. Pillanatokon belül összeverődött egy kb 5-ször akkora turistahad, mint ami a verseny közönsége volt és a fiuk igazán elemükbe kerültek. A kicsik mind lerakták a kalapjaikat így a közönség kb 10 sapkába szórta az adományait. Minden adakozót nagy tapsvihar jutalmazott. A fiuk a 7. Mennyországban voltak. A koncert végére 780 koronát énekeltek össze, amit holnap megpróbálunk elfagyizni, ha az időjárás kegyes lesz hozzánk. Sokat gondolva az otthoniakra búcsúzunk. szép álmokat. A fiúk