A talamba egy délszláv eredetű hangszer, „cserépdob”, melyet az üstdob, azaz a „timpani” ősének tekintenek. A cseréptestre állatbőrt húztak, azt ütötték speciális ütőkkel. A mára világhírnévnek örvendő, 21. születésnapját ünneplő és a hangszer nevét viselő együttes a Cantemus bérletsorozat utolsó előadásán, a Nyíregyházi Cantemus Kórussal együtt lép a Kodály-terem színpadára 2021. május 14-én, 18 órától. A Talamba egyik alapítója, Zombor Levente, két bátyjával a Kodály Zoltán Általános Iskola előfutáraként működő „4-es iskolában” végzett, így nem hagyhattuk ki az emlékek felidézését:

1984-et írunk, és talán azzal kezdeném, hogy elsőre nem vettek fel a suliba, mert rekedt hangú kölyök voltam. Testvéreim (Zombor Szabolcs, Zombor Krisztián) már a „négyesbe” jártak, és én is énektagozatos szerettem volna lenni. Szerintem Édesanyám sírta ki, hogy bekerülhessek. Minden korosztályban megjártam a hadak útját, de számtalan szép élményem van. Jutka Néni, Szöszi Néni, Dénes bácsi, Joó Csaba, csak néhány fontos név, de mellettük az osztályközösségnek is köszönhetem, hogy egy szép teli batyuval indulhattam tovább az utamon. Talán a mai napig ebből a nyolc évből tudok igazán meríteni. Nagy köszönet érte!

  • Hogy emlékszel az ütőegyüttes megalakulására?

    Mindig különc voltam. Nem fogadtam el azt, ha valaki azt mondja, hogy nem lehet (ez a mai napig így van). Mindig kicsit irigykedve tekintettem a szólistákra, akik a szimfonikus zenekar előtt játszanak, a karmester és a koncertmester is kezet fog velük. Mi ütősök miért csak a hátsó sorban lehetünk? – tettem fel magamnak a kérdést. Előre vágytam! Gyerünk! Határ a csillagos ég! 1999-ben megalapítottuk a Talambát Debrecenben. Idén már húsz éve. Több mint kétezer koncerten vagyunk túl azóta!
  • Milyen lehetőségeitek voltak a hangszerek beszerzésére a kezdetek kezdetén? Ott voltam az első koncertjeitek egyikén, és ott még szemeteskukán is játszottatok…!

Játszottunk mi mindenen (is)! – Seprű, kuka, hordó, autóalkatrészek, bármi. Valahogy át kellett vészelni a kezdeti nehézségeket. De ma már az ország egyik legnagyobb hangszerparkja a Talambának van. És a mai napig előfordul, hogy speciális hangokat keresünk és erre a legmegfelelőbb például egy autó felnije. Emellett saját hangszereket
is fejlesztünk. De mindig elmondom, hogy az ütőhangszerek nem csak dobok és cintányérok, nem csinn-bumm cirkusz. Ha kell, gyermeket altatunk a zenénkkel, ha kell, szerelmet vallunk. Ötezer-féle ütőhangszer létezik a világon.

  • Számos országban és földrészen koncerteztetek. Nemrég újra Afrikából tértetek haza. Milyen élményekkel és hangszerekkel?

    Amikor a szervező felhívott, hogy Afrikába kellene mennünk koncertezni, kicsit furcsán éreztem magam. Sivatagba homokot? Erdőbe fát? Nem értettem. Aztán az jutott az eszembe, hogy játsszunk kint magyar zenét! Kodályt, Bartókot, Lisztet, ütőhangszereken. Miért is ne? Bevált az elképzelés. Tátott szájjal hallgattak bennünket. És nigériai dobosokkal is koncerteztünk, sokat tanultunk egymástól. A hangszervásárlási őrületünk itt is megmutatkozott. Mindenki dupla bőrönddel indult haza. Az egyik majdnem üres volt… kifelé menet…!
  • Az egyedülálló hangszerparkotokból milyen különlegességeket hoztok a nyíregyházi koncertre?

    Megpróbáljuk a Talambára jellemző különleges hangzásokat magunkkal hozni. Szitha Mikivel beszéltük, hogy lehet még énekelni is fogunk. Talán ezúttal már nem rekedten…

(Az interjút Nagy Géza Zoltán készítette)